A természet, vagy más szóval a párhuzamos vagy konvergens evolúció lenyűgöző példája az állatvilág azon része, mely egy teljesen más és sokkal korábbi utat talált az intelligencia felé. Ez a fajta intelligencia jellemezte a mára már múlt időbe került dinoszauruszokat. Ez a tulajdonság az állatvilágban sérülékenységet is okoz - elég csak a nem megfelelő mentális ingerek vagy szimplán csak az unalom hatására önpusztító, tolltépő magatartást tanúsító papagájokra gondolni, akik a dinók leszármazottai.
Az egyik legutóbbi pszichiátriai tanulmányban jelet meg egy eset, amelyet a Midwest Avian Adoption and Rescue Services, egy papagájmentő- és rehabilitációs központ tett közé Minnesota-ban. Egy fogságban tenyésztett hím kakadu, akit a cikk szerint egymás után "több olyan gondozónak tettek ki, akik maguk is nagyon instabil személyiségek voltak (pl. családon belüli erőszak elszenvedői, kábítószer-fogyasztás, egyéb függőségek) "komplex PTSD-diagnózist (poszt-traumás stressz) produkált.
"A papagáj esetét csak a komplex PTSD lencséjén keresztül vizsgálva lehet megérteni" - írta Dr. Gay Bradshaw pszichológus és ökológus, a tanulmány szerzője. Sok ketrecben tartott papagáj tünete szinte megkülönböztethetetlen az emberi P.O.W-től és a koncentrációs tábort túlélők tüneteitől. Hozzátette, hogy a súlyosan traumatizált kakadu "gyakran lépeget a ketrecben, vészhívások, sikolyokat hallat, hajlamos az öncsonkításra és az fizikai érintkezés esetén az agresszióra is, rémálmok és álmatlanság gyötrik".
A háborús veteránoknak természetesen hasonló pszichológiai tünetük van. De amikor megkérdezek egy szakmabelit, hogy mégis hogyan lehet a papagájok esetét összekapcsolni az emberi tünetekkel, akkor szerintük a válasz pontosan abban rejlik, hogy a papagájok idegen intelligenciák, azaz az emberivel párhuzamos, hasonlóan sebzett elmék, amelyek mélyen ismerik és érzik a fájdalmat, de korlátozva vannak ennek elengedésében és az ettől való szabadulásban és segíteni is nehezebben lehet nekik.
