Az 1990-es években a New York Zoológiai Társaság biológusa kiszámította, hogy Peru dzsungelében "egyetlen szabadon repülő nagy ara is képes lehet 22.000 és 165.000 dollár közötti turisztikai bevételt termelni élete során. Az ökoturizmus és a kutatás konstruktívvá vált, az egyes szereplők pedig idővel együttműködő partnerekké váltak az egyes projektekben. Donald Brightsmith vezeti a perui Tambopata Kutatóközpontban a Tampotata ara projektet, ahol látogatók ezrei csodálták meg a vadon élő arákat, jelentős bevételt termelve ezzel, melyet a veszélyeztetett papagáj-fajok megmentésére tudtak fordítani.

A jelenlegi helyzetben nehéz a kutatási projektek finanszírozása, a pandémia és a különféle gazdasági válságok idején. Brightsmith elmondta nekem, hogy egyetlen kutató sem mondja el soha, hogy pontosan honnan és mennyi pénzt is kapnak, mivel a projektek mindig többe kerülnek a tervezettnél és gyakorlatilag bármikor tudnak még mit csinálni és bővíteni. De nagy támogatást kapott a Rainforest ökoturisztikai cégtől és más társaságoktól, akik rengeteg támogatást nyújtottak az étkezés, a szállás, a szállítás és a logisztika terén.

Azt mondta: "A madártulajdonosok mindig is nagyszerű lehetőséget nyújtottak a munkámhoz, és erkölcsi támaszt jelentettek számomra. Az olyan csoportok, mint a Phoenix Landing, a PEAC és a Raleigh Durham Caged Bird Society szintén értékes támogatást nyújtottak. Azonban a madártulajdonosok általános pénzügyi hozzájárulása és a körülöttük szerveződő közösség pénzügyi hozzájárulása mindig is kevesebb volt a reméltnél. A papagájok és más madarak megmentése sajnos költséges mutatvány".